ABSZTRAKT
A dolgozat a magyar vegetárizmus történetét mutatja be, annak három fő szakaszával. A három periódust társadalmi, történelmi folyamatok alakították. Tartalmilag az egyes időszakok a neves személyiségek, kiadványok, események, periodikák és emberi közösségek köré szerveződnek. A bevezetésben alapfogalmakat, egészségügyi és gazdasági megfontolásokat tisztázunk.
BEVEZETÉS, MEGHATÁROZÁS
A vegetárius táplálkozás hús-, hal- és baromfimentes. Ezen a táplálkozási típuson belül azonban több alformát különböztetünk meg, valamint a vegyes táplálkozás felé átmeneti változatok is előfordulnak. A vegetárius – vagy másként: növényi alapú – táplálkozás típusai:
- vegán: semmilyen állati terméket nem fogyaszt,
- lakto-vegetárius: a növényi eredetű táplálékon kívül fogyaszt tejet és tejtermékeket,
- ovo-lakto vegetárius: az előzőn túl tojástartalmú ételeket is fogyaszt.
Külön irányzatként tartják számon a makrobiotikus táplálkozásúakat, akik ritkán halat, baromfit, esetleg emlőshúst is fogyasztanak. A makrobiotikusok ilyen szempontból a félvegetáriusok (másként: vegetárius öndefiniálók) csoportjába tartoznak, mely a fentebb említett átmeneti forma a vegyes táplálkozás felé. Szintén az átmeneti forma körébe tartozik az egészségtudatos táplálkozás, ami a heti 2-3 vagy 4-5-szöri húsfogyasztást takarja. A vegyes táplálkozás a rendszeres húsfogyasztást jelenti, legyen az akár emlőshús, akár szárnyas, vad, hal, vagy éppen nem gerinces állat húsa. A vegetárius táplálkozás minden életkorban (terhesség, szoptatás, gyermekkor, serdülőkor) és minden tevékenységhez (sport, nehéz fizikai munka, szellemi munka) megfelelő, ha jól megtervezett (Mangels és mtsai 2003, Manore és mtsai 2000). El kell különítsük a vegetárizmust – mint alternatív táplálkozási módot – a táplálkozás patológiás formáitól. A patológiás anorexia, bulimia és ezek változatai súlyos személyiségproblémákból fakadhatnak, míg az elhízás népbetegségnek tekinthető. A másik, táplálkozással foglalkozó vonulat a – sokszor kényszerű – diéta, melynek hátterében szomatikus betegségek is állhatnak: diétát írhatnak elő a szívbetegeknek, vesebetegeknek, cukorbetegeknek, stb. Ezzel specialista, dietetikus foglalkozik, aki olyan étrendet ajánl a betegnek, mellyel elkerülhető a tünetek romlása, vagy terápiás javulás érhető el (Kökény 2005).
A VEGETÁRIZMUS EGÉSZSÉGI HATÁSAI
A vegetárius táplálkozás egészségi hatásai között dominánsan pozitív tényekkel találkozhatunk. Alapvető és közismert, hogy a növényi alapú táplálkozás csökkenti a testzsír, és így az elhízás arányát (Cummings és mtsai 2002, Mangels és mtsai 2003). A vér koleszterol szintje, a telített zsírok és állati fehérjék alacsony szintje szintén egészségmegőrző értékű. A vegetáriusokra jellemző, hogy szervezetükben nagyobb mennyiségben van jelen néhány anyag, úgymint: kálium, magnézium, rostok, folsav, antioxidánsok (C és E vitamin, fitokemikáliák) (Dwyer 1988, Mangels és mtsai 2003, Pomerleau és mtsai 2002). Általában jellemző, hogy egyes betegségek rizikófaktorai is csökkennek. A vegetáriusok között a vérnyomás (Berkow és Barnard 2005) és a koleszterin szint a normális tartomány alsóbb részébe esik, kevesebben halnak meg ischemiás szívbetegségekben, kevesebb a II. típusú cukorbetegség, a prosztata- és vastagbélrák, a dementia, a vesebetegségek, az epekő, a rheumatoid artritis, és a különböző allergiák előfordulása (Dwyer 1988, Knutsen 1994, WHO 2000). Vegetárius táplálkozás esetén az egészségügyi költségek és ráfordítás, valamint a halandóság általában csökken, valamint az életminőség nő (Willett 1997, Meyer és mtsai 2006). A pozitív hatások mellett meg kell említenünk az esetleges veszélyeket is (Schubert és Leupold 2001, Dwyer 1988):
- A vegetárizmus elleni érvek között gyakran elhangzó alacsony fehérjebevitel veszélyét manapság szinte kizárja a sokféle fehérjedús, növényi alapú táplálék (például: szója termékek, tofu, szejtán, tempeh).
- Előfordulhat a B12 és a D vitamin, valamint a riboflavin, vas, kalcium, cink alacsony szintje.
- A súlykontrollra használt vegetárizmus esetén felmerül a veszélye, hogy az alternatív táplálkozási szokás átcsúszik táplálkozási zavarba.
Sabate (2003) szerint a vegetárius táplálkozás minden esetleges kiegyensúlyozatlansága mellett több egészségügyi és lélektani előnnyel rendelkezik a vegyes táplálkozáshoz viszonyítva.
GAZDASÁGI HÁTTÉR
A növényi alapú táplálkozás meghonosodásával annak gazdasági háttere is fejlődésnek indult. A növekvő lakossági igényeknek megfelelően egyre több étterem és büfé kínál vegetárius menüt. Különböző magazinok, újságok és weboldalak egyaránt kínálnak vegetárius menüket, recepteket, könyveket – nemzetközileg és itthon egyaránt.
A növényi alapú táplálkozás gazdasági felfutása az elmúlt években indult meg. Kanadában az 1997-2001 közötti időszakban megháromszorozódott a vegetárius termékek eladása, míg az Egyesült Államokban 1996-2002 között ötszörösére nőtt (310 millió USD-ről 1,5 milliárd USD-re). Ez a fejlődési trend várhatóan tovább tartja magát (Mangels és mtsai 2003). A hazai piacon szemmel látható a hipermarketek szinte havonta bővülő kínálata az egészséges élelmiszerek piacán. A multiknál történő piacnövekedést itthon a bioboltok elterjedése előzte meg. Manapság jelennek meg a nagyobb városokban a bio-piacok is.
TUDOMÁNYOS ÉRDEKLŐDÉS
Tudományos igénnyel az 1950-es évek közepén kezdtek foglalkozni a vegetárizmussal. A kezdeti cikkek mennyisége még évente átlagosan 1,5, ami az 1990-es évekre már 76 cikk/év mennyiségre szökik fel. Kezdetben inkább a növényi alapú étrend lehetséges káros hatásait és a táplálkozás elégséges voltát kutatták. Ezt a trendet az 1960-70-es években az igazoltan pozitív eredmények hatására a vegetárizmus előnyeinek tanulmányozása váltotta fel. Az ezredforduló tájékán már egyre nagyobb számban jelennek meg a preventív és a terápiás célokat szolgáló tanulmányok (Duk és mtsai 1999). A növényi alapú táplálkozás mindig a táplálkozástudomány motorja volt. Az 1940-es évek végén kiderült, hogy a növényi eredetű táplálék nem tartalmaz koleszterolt. A koleszterol (pontosabban az LDL-koleszterol) szintje, valamint a telített-telítetlen zsírsavak aránya erős kockázati tényező az érelmeszesedés-infarktus terén. Az 50-es évek második felében kimutatták, hogy a táplálékkal bevitt rostmennyiség és a vér koleszterolszintje között fordított az összefüggés. Ez újabb „szenzáció” volt a táplálkozástudományban. Szintén az 50-es években kezdődött a Hetedik Napi Adventistákkal folytatott vizsgálat az USÁ-ban, melyben a nagyrészt vegetárius és nem dohányzó adventisták, és dohányosok egészségi állapotát vetették össze. Az eredmény döbbenetes volt! Az adventisták hosszabb (!) és sokkal magasabb egészségi színvonalú életet éltek, mint a dohányos kontrollcsoport tagjai. Alig volt a körükben tüdőrák, infarktus, cukorbetegség, stb. Ugyanez az eredmény az dél-japán okinawáknál, ahol arányaiban a legtöbb 100 éves él a földön. Náluk a kalorikusan szerény, minőségében gazdag táplálék a legfőbb oka az egészségüknek. (Megjegyzendő, hogy az okinawák nem vegetáriusok, inkább az egészségtudatos csoportba sorolhatók.) Az 1990-es évek kutatásait a növényi táplálékokban rejlő fitokemikáliák dominálták (Hardinge 2001, Buettner 2008).
A VEGETÁRIZMUS NEMZETKÖZI ELŐFORDULÁSA NYUGATON
A vegetárius táplálkozást folytatók arányai a fejlett nyugati országokban meglepően magasak – még akkor is, ha csak a néhány évtizeddel ezelőtti értékeket tekintjük kiindulási pontnak. Az Egyesült Államokban 2000-es adatokat figyelembe véve a felnőtt lakosság 2,5 %-a (4,8 millió ember) ovo-lakto vegetárius. A felnőtt populáció közel 1%-a vegán (1,92 millió fő). Kanadában 2002-ben a felnőtt lakosság 4%-a (900 ezer fő), Nagy-Britanniában (2000-ben) a felnőtt lakosság 6%-a (3,6 millió fő) volt ovo-lakto vegetárius. Viszont a brit adatokat színezi a vegyes etnikai összetétel (National Institute of Nutrition 2002, Mangels és mtsai 2003).
A VEGETÁRIZMUS MAGYARORSZÁGI ELŐFORDULÁSA
Hozzávetőleges adatokról tudunk beszámolni a hazai vegetárizmus előfordulását illetően, mivel pontos statisztikai felmérés még nem született. Egy szakértői becslés a magyar vegetáriusok táborát 150 ezerre teszi. Az ország lakosságát figyelembe véve ez valamivel több, mint 1,5 % (www.magyarhirlap.hu).
Más irányú felmérés a vegetáriusok belső eloszlását vizsgálta. Az Ahimsza Magyar Vegetáriánus Társaság 1997-es, 1000 főt érintő felmérése szerint Magyarországon a vegetáriusok 43%-a ovo-lakto vegetárius, 46%-a lakto vegetárius, 11%-a vegán (Vegetárius 2002).
Kökény Tibor
Debreceni Egyetem
Humán Tudományok Doktori Iskola
4032 Debrecen, Egyetem tér 1.
Kapcsolattartó:
Kökény Tibor
Tel.: 70/5194745
Fax: 52/431216
E-mail: kokenyt[at]gmail.com